Ekkor érkezett haza Ong Ly Kien, cu Ba Kien. "Miért ez a csődület?"- dörögte ellentmonást nem tűrő hangon. Mindenki maghajolt, hogy üdvözölje őt, az emberek tisztelettudóan hátráltak, utat engedve neki. Eközben Chí Phèo teljes hosszában elterült a földön, s nem mozdult - csupán erőtlenül nyöszörgött, akár egy haldokló.
Nhưng kia cụ ông đã về. Cụ cất tiếng rất sang hỏi: "Cái gì mà đông như thế này ?" Chỗ này "lạy cụ" chỗ kia "lạy cụ", người ta kính cẩn đứng giãn ra, và Chí Phèo bỗng nằm dài không nhúc nhích rên khe khẽ như gần chết.
| Nhưng kia cụ ông đã về. Cụ cất tiếng rất sang hỏi: "Cái gì mà đông như thế này ?" Chỗ này "lạy cụ" chỗ kia "lạy cụ", người ta kính cẩn đứng giãn ra, và Chí Phèo bỗng nằm dài không nhúc nhích rên khe khẽ như gần chết. | Ekkor érkezett haza Ong Ly Kien, cu Ba Kien. "Miért ez a csődület?"- dörögte ellentmonást nem tűrő hangon. Mindenki maghajolt, hogy üdvözölje őt, az emberek tisztelettudóan hátráltak, utat engedve neki. Eközben Chí Phèo teljes hosszában elterült a földön, s nem mozdult - csupán erőtlenül nyöszörgött, akár egy haldokló. | |
Kể làm rồi có chết cũng là cam tâm. Vậy mà không: cái cụ bá thét ra lửa ấy lại xử nhũn, mời hắn vào nhà xơi nước. Thôi cũng hả, đã xử nhũn thì hắn vào. Nhưng bỗng hắn lại hơi ngần ngại: biết đâu cái lão cáo già này nó chả lại lừa hắn và nhà rồi lôi thôi ? Ồ mà thật, có thể như thế lắm! Này nó hãy lôi ngay mấy cái mâm cái nồi hay đồ vàng, đồ bạc ra khoác vào cổ hắn, rồi cho vợ ra kêu làng lên rồi cột cổ hắn vào, chần cho một trận om xương, rồi vu cho là ăn cướp thì sao ? Cái thằng bá Kiến này, già đời đục khoét, còn đớp cái nước gì mà phải chịu lép như trấu thế ? Thôi dại gì mà vào miệng cọp, hắn cứ đứng đây này, cứ lăn ra đây này, lại kêu toáng lên xem nào. Nhưng nghĩ ngợi một tí, hắn lại bảo: kêu lên cũng không nước gì! Lão bá vừa nói một tiếng, bao nhiêu người đã ai về nhà nấy, hắn có lăn ra kêu nữa, liệu có còn ai ra ? Vả lại bây giờ rượu nhạt rồi, nếu lại phải rạch mặt thêm mấy nhát thì cũng đau. Thôi cứ vào! Vào thì vào, cần quái gì. Muốn đập đầu thì vào ngay giữa nhà nó mà đập đầu còn hơn ở ngoài. Cùng lắm, nó có giở quẻ, hắn cũng chỉ đến đi ở tù. Ở tù thì hắn coi là thường. Thôi cứ vào... | Még ha az életébe került volna, akkor sem sajnálná! És lám, milyen furcsa: a Méltóságos, ahelyet, hogy felelőségre vonná, odáig alázkodott, hogy teázni hívta őt - pedig máskor tüzet és lángot szokott okádni mérgében. Chi Phéo tehát tökéletesen elégedett volt. S mivel Ong Ly Kien, cu Ba Kien utat engedett neki - belépett a házba. De rögtön gyanakodni kezdett. Honnan lehet tudni, hogy ez a vén róka nem a bolondját járatja-e vele, s most bent a házban csalja csapdába? Kitelik tőle ez a ravaszság. Hiszen semmi sem lenne egyszerűbb, mint néhány tepsit és rézfazekat, esetleg arany és ezüst ékszert Chi Phéo nyakába akasztani, és elküldeni - hogy aztán agyba-főbe verjék, megkötözzék, mert a fölbujtatott feleségek szétrikácsolnák a faluban, hogy tetten értéka lopásban? Milyen jól kifőzte ez a hitvány Méltóságos, aki egész életében az embereken élősködött. Előbb lealacsonyodik, olyannak színleli magát, akár egy falat kenyér lenne, és annyira ökörnek hiszi Chi Phéót, hogy az majd besétál a tigris szájába? Na nem! Inkább nem mozdul el a küszöbről, a földre veti magát, és ott fetreng segítségért kiáltozva. Egy pillanatnyi gondolkodás után azonban Chi Phéo azt mondta magában: ugyan mire lenne jó? Alighogy a Méltóságos Bölcs kinyitotta a száját, az emberek szétszaladtak félelmükben. Ki válaszólhatna hát az újabb segély hívásokra? És különben is : a részegség mámora elmúlt, s már nem érzett magában elég bátorságot, hogy ismét fölszabdaltassa az arcát üvegdarabokkal. Nem maradt más választása: be kellett mennie, és történjék, aminek történnie kell! Ha már muszáj fejjel menni a falnak, még mindíg jobb, ha bent, a Méltóságos házában megy neki, mint kívül. Legrosszabb esetben- ha minden rosszra fordulna - újra börtönbe kerül; ez a legegyszerübb. A börtön nemigen izgatta. Végül bement tehát Chi Phéo Ong Ly Kien, cu Ba Kien házába... |
|
Vào rồi, hắn mới biết những cái hắn sợ là hão cả. Bá Kiến quả có ý muốn dàn xếp cùng hắn thật. Không phải cụ đớn, chính thật cụ khôn róc đời, thứ nhất sợ kẻ anh hùng, thứ hai sợ kẻ cố cùng liều thân. Chí Phèo không là anh hùng, nhưng nó là cái thằng liều lĩnh. Liều lĩnh thì còn ai thèm chấp ! Thế nào là mềm nắn rắn buông? Cái nghề làm việc quan, nếu nhất nhất cái gì cũng đè đầu ấn cổ thì lại bán nhà đi cho sớm. Cụ vào bảo lý Cường như thế đấy. Vũ dũng như hắn mà làm được lý trưởng là nhờ có cụ. Cụ mà chết đi rồi "chúng nó" lại không cho ăn bùn. | Elég hamar észrevette, hogy némiképp eltúlozta az aggodalmait. A hajdani előljárónak - úgy tünt - igencsak az volt a szándéka, hogy barátságosan tisztázza a dolgokat. Ez az ember egyáltalán nem volt ostoba. A vén ravasz két csoportba osztotta azokat az embereket, akiktől tartani kell: a lovagias hősökre és a végsőkig rölingerelt szegény ördögökre. Chi Pheó nem tartozott az első csoportba - vakmerő, kiszámíthatatlan fickó volt. Mi értelme volna gyűlőlni egy ilyen alakot? Sa nyargasd a szelíd embereket, és hagyd futni az elszánt gonosztevőket! Az a mandarin, aki minden megkülönbeztetés nélkül akarja eltiporni és megfojtani az embereket, szedheti a sátorfáját. A Méltóságos Bölcs gyakran ismételgette ezt a bölcsességet a fiának. És, hogy ez a bárdolatlan Hajlíthatatlan, a falu első embere lehetett, az leginkább az apjának köszönhette. Nélküle már rég a sárba taposták volna a "többiek". |
|
Tiếng vậy, làm tổng lý không phải việc dễ. Ở cái làng này, dân quá hai nghìn, xa phủ xa tỉnh, kể ăn thì cũng dễ ăn nhưng không phải hễ làm lý trưởng thì cứ việc ngồi mà khoét. Hồi năm nọ, một thầy địa lý qua đây có bảo đất làng này vào cái thế "quần ngư tranh thực", vì thế mà bọn đàn anh chỉ là một đàn cá tranh mồi. Mồi thì ngon đấy, nhưng mà năm bè bảy mối, bè nào cũng muốn ăn. Ngoài mặt tử tế với nhau, nhưng thật ra trong bụng lúc nào cũng muốn cho nhau lụn bại để cưỡi lên đầu lên cổ. Ngay thằng Chí Phèo này đến đây sinh sự biết đâu lại không có thằng nào ẩy đến? Nếu cụ không chịu nhịn, làm cho to chuyện có khi tốn tiền. Cái nghề quan bám thằng có tóc ai bám thằng trọc đầu ? Bỏ tù nó thì dễ rồi; nhưng bỏ tù nó, cũng có ngày nó được ra, liệu lúc ấy nó có để yên mình không chứ ? Cụ phải cái vụ thằng Năm Thọ, mãi đến bây giờ chưa quên. | Bizony nem is olyan könnyű tekintélyes embernek lenni. Ebben a járásban, ahol több mint kétezer összeírt adófizető van, s amely igen távol esik a kerület és a vidék főbb helységeitől, a tekintetesség csak látszat szerint merül ki abban, hogy nyomorgatni kell a népet. És nehogy azt higgye bárki is, hogy az előljárónak nem volt más dolga, mint ülni a gyékényen és bezsebelni a pénzt! Néhány évvel korábban egy vándor-jós azt mondta, hogy a külső szemlélőben Vu Đai a "zsákmányon marakodó halak" képét idézi föl. És ez így igaz: a falu "vénei" voltak ezek a marakodó halak. A zsákmány csábító volt, hát ki-ki igyekezett magának megkaparintani. Ezért aztán a tekintetes urak "bizonyos" udvari kapcsolatokra hivatkozva (pedig csak szemfényvesztő látszat volt minden) térdre akarták kényszeríteni egymást. Honnan lehetett volna tudni - példának okáért -, hogy ezt a Chi Phéót, aki az imént botrányt csinált, vajon nem egy tekinélyes ember küldte-e ide? Sokba kerülhet, ha engedjük - sőt: akarjuk -, hogy összekuszálódjanak a dolgok. Még ha képesek lennénk is rá, teljesen értelmetlen, hogy a hajánál próbáljunk megfogni egy kopaszt. Börtönbe vettetni Chi Phéót - ennél mi sem lenne egyszerűbb; de azt is tudni kell, hogy egy nap mindenképpen kiszabadul, s akkor újra beleköthet bárkibe! A hajdani előljáró még jól emlékezett az Ötödik Hosszúéletű, Nam Tho históriájára, nem is fogja soha elfelejteni. |
|
Năm Thọ vốn là một thằng đầu bò đầu bướu. Hồi ấy, bá Kiến mới ra làm lý trưởng, nó hình như kình nhau với lão ra mặt; lý Kiến muốn trị nhưng chưa có dịp. được ít lâu, hắn can dự và một vụ cướp bị bắt giam; lý Kiến ngấm ngầm vận động cho vào tù. Vẫn tưởng một người vai vế như Năm Thọ mà thất cơ lỡ vận đến nỗi tội tù làm gì còn dám vác cái mặt mo về làng? Lý Kiến mừng thầm rằng đã nhổ được cây đinh trước mắt. Nào ngờ một buổi tối lý Kiến đang ngồi một mình soạn giấy má thì Năm Thọ vác dao xộc vào. Nó đứng chặn lấy cửa và bảo: nếu kêu lên một tiếng thì đâm chết liền, thì ra nó vượt ngục và về đây nhờ ông lý một cái thẻ mang tên một người lương thiện và một trăm đồng bạc để trốn đi. Nó bảo: nghe nó thì nó đi biệt, mà không nghe nó thì nó đâm chết, rồi muốn ra sao thì ra; còn muốn sống với vợ con thì nghe nó. | Nam Tho hirtelen haragú ember volt, s nyíltan szembeszállt Ong Ly Kien, cu Ba Kiennel, amikor az el akarta foglalni a hivatalát. A Méltóságos Bölcs alig várta az alkalmat, hogy szigorúan megbüntesse ezért Nam Thót. És az alkalom nem sokáig váratott magára. A semmirekellő fickó valahogy belekeveredett egy rablásba, rögtön le is fogták. Elegendő volt néhány intézkedés, hogy elitéljék. Az ember azt gondolná, hogy a lebukás után - ami végül börtönbe juttatta - a pórul járt alak nem mert többé a faluban mutatkozni.A méltóságos örült, hogy ilyen könnyen sikerült "eltüntetnie" ezt a tövist a talpa alól. Egy szép este azonban, amikor nyugodtan nekiült, hogy a papirjait rendezgesse, Nam Tho, az Ötödik Hosszúéletű, minden figyekmeztetés nélkül berontott hozzá, késsel a kezében. Lecövekelt az ajtóban: "Egyetlen szó és meghalsz!" Előző nap szökött meg, s azért jött, hogy egy büntetlen ember nevére szóló személyi igazolványt kérjen, meg száz piasztert, hogy tovább menekülhessen. "Ajánlom, fogadd meg a szavamat - tette hozzá Nam Tho -, és mindörökre eltünök innen. Ha nem, megkésellek a mezőn." |
|
Lẽ tất nhiên là lý Kiến nghe, Năm Thọ đi phen ấy là mất tăm, cũng không bao giờ về nữa thật. Nhưng thói đời, tre già măng mọc, có bao giờ hết những thằng du côn? Năm Thọ vừa đi, lại có binh Chức ở đâu lần về. Mà thằng này lúc nó còn ở nhà, nào nó có ngạo ngược gì cho cam! Người ta đã phải gọi hắn là cục đất. Ai bảo sao thì ư hữ làm vậy, mới quát một tiếng, thì đã đái ra cả quần, thuế bổ một đồng thì đóng quá hai, đến nỗi có con vợ hay hay mắt, bị người ta ghẹo cũng chỉ im im rồi về nhà hành vợ chứ chẳng dám ho hoe gì, thế đấy: cái nghề đời hiền quá cũng hoá ngu, ở đâu chứ ở đất này đã ngu, đã nhịn thì chúng nó ấn cho đến không còn ngóc đầu lên được. Hắn làm thì làm cật lực mà quanh năm nghèo rớt mồng tơi; chỉ vì một miếng cũng không giữ được mà ăn; đứa nào nó vớ nó cũng xoay, mà đứa nào xoay cũng chịu. Sau cùng bực quá, hắn ra đi lính. Lại càng thêm tội ! Không bực còn được vợ, tuy rằng thỉnh thoảng có bị sây sớt ra ngoài, những vẫn còn là vợ mình. Bực thì hoá ra mất vợ. Bởi vì chị vợ ở nhà còn trẻ, mới hai con, cái mắt sắc như dao lại hồng hồng đôi má, bỗng nhiên lại sinh ra vắng chồng, của ngon trờ trờ ngay trước mắt, ai mà chịu được? | A Méltóságos tudta, hogyan kell érteni ezt a beszédet. És a Hosszúéletű valóban eltünt, bottal üthették a nyomát. De amikor a bambusz elöregszik, fiatal hajtások bújnak ki a földből - így van ez az emberi világban is.Talán sohasem érhetjük meg azt az időt, hogy a gonosztevőknek írmagja se maradjon? Hiszen alighogy elment Nam Tho, már is megjelent a faluban Binh Chuc, a Hivatásos Lövész. Valamikor - még azelőtt, hogy elhagyta a faluközösséget - rendes ember volt, senki sem gondolta volna, hogy egyszer elszemtelenedik. Régebben göröngy-nek csúfolták az emberek a mulyasága miatt: mindent megcsinált, bármit parancsoltak is neki; a nadrágjába eresztett félelmében, ha valaki megemelte a hangját vele szemben, s mindezen túl egy helyett két piaszter adót fizetett, biztos, ami biztos alapon. Bájos kis felesége volt - de a kisujját sem merte felemelni, amikor a szeme előtt csapták a szelet az asszonykának. Binh Chuc csak hallgatott, akár a hal, és mindíg várta haza a feleségét, hátha megjavul. Így szokott ez lenni az életben, bizony; Binh Chuc erőnek erejével gyöngéd és szelíd akart lenni - hát belebolondult az akarásba; és a bolondok, kivált ebben a faluban, a lábuk elé meredve mászkálnak mindenfelé, nem merik többé felemelni a fejüket.Binh Chuc hasztalan dolgozott keményen, olyan szegény volt, mint a vizi szulákból főzött leves. Bármennyi pénzt keresett is, kifolyt a kezéből . Mindenki csak az alkalmat leste, hogy ugrathassa a férfit - és Binh Chuc mindíg tűrt, csöndesen. Egy nap aztán, amikor már végképp elkeseredett, szolgálatra jelentkezett a tüzérekhez. Szerencsétlenségére befogadták. Ha végül nem öntötte volna el a méreg, talán megőrizte volna a feleségét. Igaz - ez kétségtelen -, időről időre meg kellett volna osztania másokkal "kegyeit", de valószínűleg mégiscsak mellette maradt volna az asszonyka. Binh Chuc váratlan elhatározása azonban végérvényesen kihúzta a lába alól a talajt. Hiszen még fiatal volt a bájos kis feleség, csupán két gyermek anyja. Hát mit tehetett, miután férj nélkül maradt - és rózsapiros volt az ajka, és mandulaszemei parázslottak. Ki tudott volna ellenállni e szép virág kísértésének? |
|
...(còn tiếp) | vnkatonak.com (Hey_Miki) |
No comments:
Post a Comment